Esélyek egyenlȍsége vagy esély az
egyenlȍséghez? II.
2012 május 5.-én az Egyenlő Esélyek Világnapját ünnepelték az érintettek, az önkéntesek
és a fogyatékossággal foglalkozó intézmények. Az Esélyegyenlőség Világnapját a Független Életért nemzetközi
szervezet hozta el Magyarországra.
A Budapest Esély Nonprofit Szervezet célja, hogy egy hosszútávon
fenntartható lakossági kampány szervezésével felhívja a figyelmet arra, hogy
vegyük észre, milyen hátrányok érik a kisebbségi csoportokat és mindannyian
tegyünk a diszkrimináció ellen.
Lelki és
fizikai fogyatékosság: A
fogyatékosság szó a gyógypedagógia alapfogalma. Nincs egységes
jelentéstartalma. A fogyatékosság vagy sérültség
annak a maradandó állapotnak vagy sajátosságnak a megnevezése, amikor egy
személy érzékszervi, mozgásszervi, értelmi vagy kommunikációs képességei
számottevően elmaradnak az emberek átlagától és ez a társadalmi életben való
részvételét jelentősen akadályozza vagy lehetetlenné teszi. Lehet
veleszületett, vagy okozhatja baleset, betegség, vagy az idȍskorúvá válás
folyamata. A fogyatékosság fogalmán belül az értelmi fogyatékosság kategóriája az
általános. A további csoportosítás (enyhe, középsúlyos) pedig az elváltozás
mértékére utal.
Többszöri Fogyatékosság problémája: A
fogyatékosok nehezen találnak munkát, ezért legtöbbjük segélyből,
rokkantnyugdíjból kénytelen élni. Ezért a fogyatékosság rendszerint
szegénységhez, vagy nyomorhoz vezet. Sokuk intézetbe kényszerül, amely
intézetek nem készültek fel az összes típusra és állapotra, és nem szerveződnek
eszerint. Léteznek többszörös fogyatékosságok is. Ekkor egy embernél több
fogyatékossági típus is előfordul. Ilyen például a siketvakság. Mivel ezek az
egyszeres típusoktól nagymértékben különböző helyzetet idéznek elő, ezért
ezeket külön típusokként kezelik a gyakorlatban.
Jó pedagógiai gyakorlat a fogyatékkal
élȍk számára: Amikor valaki a tanári hivatást
választja, arra is fel kell készülnie, hogy pályafutása során szembesülhet hátrányos
helyzetű és fogyatékkal élȍ tanulókkal. Úgy érzem, a toleranciára nagy szükség
van az oktatási folyamatokban, hiszen ha az egyik módszer nem vezet, sikerhez
változtatni kell és fel kell ismerni, hogy a kipróbált módszerek mennyire
voltak eredményesek.
Akadályozottság: Nem tekintjük az akadályozottságot a
környezettől független tulajdonságnak, a környezet változásával maga is
változik, más-más élethelyzetekben ugyanazon személy esetében nem beszélhetünk
akadályozottságról, mivel, ha a környezetet hozzáigazítjuk az egyénhez, máris
megszűnik az akadályozottság. A biológiai sérülése következtében fogyatékossá
vált ember tehát akkor válik akadályozottá, ha a felé irányuló követelmények
nem igazodnak az ő lehetőségeihez.
Tanulásban akadályozottság: Ma már tanítás helyett tanulásirányításról beszélünk. A tanulási
képesség zavarainak vizsgálatával bővült a tanulónépességről alkotott tudás,
erőteljes hangsúlyt kapott a probléma pedagógiai jellege.
Speciális nevelési szükséglet: A korábban legelterjedtebben használt gyűjtőfogalom, a fogyatékosság
elnevezés helyett a speciális nevelési szükséglet kifejezés használata
javasolt. Alapvető szemléletbeli különbséget tükröz ez a fogalom a korábbihoz
képest. Az
információs és kommunikációs technológiák ennek megfelelően több területen is
hozzájárulhatnak a fogyatékkal élők társadalmi reintegrációjához, segíthetik a
kialakult hátrányok leküzdését, illetve megakadályozhatják, hogy a meglévő
hátrányokra újabbak rakódjanak rá. Ezért szükség van az IKT eszközök
alkalmazására az oktatásban, hiszen a segítséggel élők jelentős része alacsony
végzettséggel rendelkezik; a távoktatás lehetőségeinek kibővülése akadálymentesítené
számukra az oktatás bármely fokán való részvételt.
Szükség van
az IKT eszközök alkalmazására a munka területén is, mert a fogyatékossággal
élők jóval kisebb hányada tud hagyományos munkát végezni; a látássérültek
számára választható szakmák száma például elenyésző. Kis nemzetközi
kitekintéssel láthatjuk, hogy a PC-használat és az internet révén ezen
problémák jelentős része kiküszöbölhető: az Egyesült Államokban a fogyatékkal
élők nagy része használ számítógépet és internetet, így nem meglepő, hogy az
USA-ban az egyes hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatottsági aránya
megközelíti az országos átlagot.
Szintén
szükség van az IKT eszközök alkalmazására az információhoz való hozzáférés
tekintetében, hiszen a fogyatékkal élők jelentős része azért nem rendelkezik
megfelelő segédeszközzel, vagy azért nem vesz igénybe fontos szolgáltatásokat,
mert nem jut el hozzá a kellő információ.
Látássérült emberek által használt
IKT-s eszközök: hangos billentyűzet (vakok számára
felolvassa a képernyőn megjelenő információkat, képernyőolvasó szoftverek,
joe’s szoftver a legelterjedtebb), nagyító (gyengénlátók számára, digitalizált
formát jelent egyre inkább, a könnyebb olvasást segíti). Létezik a Braille
laptop is, amely az átlagosnál jóval kisebb monitorral rendelkezik,
tulajdonképpen egy sáv jelenti a kijelzőt.
Hasznos tanácsok: Az egyéni szükségletet a tanárnak mindig meg
kellene kérdeznie. A látássérült szükségleteinek megfelelően kellene
átalakítani a tanulási tartalmakat, eszközöket. A vizuális információk
auditívvá alakítása javasolt ez esetben. A vakok számára a képekről részletes
bemutatást kell tartani, a gyengénlátók esetén pedig jól strukturált vázlatot
javasolt készíteni.
Hallássérültek: A tanári módszer a verbális módszerek
alkalmazása. Vannak különböző digitális segédeszközeik, melyek közül a
hallókészülék a legalapvetőbb. De létezik olyan készülék is, ami a tanár és a
diák nyakában is lóg. Ehhez szükség van arra, hogy a pedagógus is hajlandó
legyen azt viselni.
Esélyegyenlőség fogalma: Az egyenlő esélyek politikája nem egyenlő az egyenlő bánásmód
biztosításával, annál több, mindazon jogi és nem jogi eszközök összességét
jelenti, amelyek azt a végső célt szolgálják, hogy a nők a férfiakkal egyenlő
eséllyel érvényesülhessenek az élet legkülönbözőbb területein - oktatás,
egészségügy, munkaerőpiac, szociális biztonság stb. -, de legalábbis
csökkenjenek az őket érő hátrányok.
Az esélyegyenlőség meglehetősen új fogalom, amely
megjelenése az elmúlt évtizedekben végbemenő jelentős szemléletváltást tükrözi.
Korábban rokkantaknak nevezték a fogyatékos embereket és elsősorban
egészségügyi kérdésként kezelték a sorsukat: pusztán társadalombiztosítási
aspektusból, különféle pénzbeli támogatások, ellátások formájában foglalkoztak
velük. De már viszonylag korán, a hetvenes évek végén megfogalmazódott az
igény, hogy a vakokat, mozgássérülteket elsősorban az önálló, saját élet
éléséhez kell hozzásegíteni. Ahhoz pedig, hogy ennek a segítési folyamatnak
eredménye is legyen, pozitív diszkriminációra van szükség.
A fogyatékkal élők
általában nem betegek, hanem hátrányos helyzetbe került emberek, akik bizonyos
dolgokban - például a munkaerőpiacra való bejutás tekintetében - segítségre
szorulnak, de akik kellő segítség mellett képesek hasznos tagjai lenni a
társadalomnak.
Integrált felnőttképzés
„A képzés fogyatékkal élők, vagy hátrányos helyzetűek számára is elérhető, a
speciális képzési igények figyelembevétele az alábbiak szerinti:” A
kultúraközvetítő intézmények, így az oktatási intézményeknek is létérdeke, hogy
az egyre differenciáltabbá váló művelődési szférában megismertessék és
legitimálják magukat. Feladatuk, hogy a kulturális és művelődési terület más
intézményeivel történő együttműködés és egyúttal verseny során meghatározzák az
intézmény egyedi arculatát, sajátos szervezeti identitását. Vajon
ez elég-e és tényleg tudják biztosítani az intézmények, ha van ilyen
jelentkezőjük? Érdemes lenne vizsgálni, hogy hány fogyatékos személy
jelentkezett felnőttképzési szolgáltatásra. A következȍ blogbejegyzésemben,
majd erre keresem a konkrét választ.
Felhasznált irdalom:
·
http://szendigabor.freeblog.hu/
·
u.wikipedia.org/wiki/
·
http://fogyatekos.lap.hu/